A pulmonális hipertónia olyan szindróma, amelyet a szívből a tüdőbe vért szállító artériákban a vérnyomás fokozatos emelkedése jellemez. Ez egy súlyos és ritka betegség, amely főként a 30 és 45 év közötti embereket, és több nőt érint, mint férfit. Romániában a pulmonális artériás hipertónia incidenciája körülbelül 20 Hgmm egészségügyi beteg egymillió lakosra vetítve.
A pulmonális hipertónia egyik formája, amelyet pulmonális artériás hipertóniának neveznek, a tüdőben lévő ereket az orvos tüdeje szűkíti, elzárja vagy tönkreteszi. A károsodás csökkenti a véráramlást a működő tüdőrendszeren keresztül, és megnő a nyomás a tüdőartériákban. A szívnek keményebben kell dolgoznia, hogy vért pumpáljon a tüdőn keresztül. Az extra erőfeszítés a szívizom gyengüléséhez és kudarcához vezet.
Hogyan alakul ki a pulmonális hipertónia?
A pulmonális hipertónia folyamata a következőképpen magyarázható:
- A pulmonalis artéria az a véredény, amely felelős a vér szállításáért a szívből a tüdőbe az oxigénellátás érdekében. A pályája mentén ez az artéria átmérőjüktől függően egyre kisebb erekre, úgynevezett arteriolákra és htap kapillárisokra oszlik.
- A pulmonalis arteriolák falát alkotó endothelsejtek változása következtében ezek megvastagodnak és működnek, ezért lumenáramlásuk szűkül. Ez a szűkület megnehezíti a vér számára, hogy elérje a tüdőkapillárisokat, hogy htap-gázt cseréljen. A vér nem lesz kellően oxigénnel és kettő, ezért a szervezet által szétosztott oxigén mennyisége hiányos fejlődési eredmény, többek között nehézlégzést (fulladást) okoz megerőltetéskor.
- A pulmonalis artérián belüli nyomásnövekedés a szív szintjére is hatással lesz – a jobb kamra, hogy megpróbáljon alkalmazkodni a pulmonalis artéria megnövekedett nyomásához, megvastagítja falait és fokozatosan kitágul.
- A szívnek négy kamrája van: a két felső szív, az úgynevezett pitvar, és a két alsó, a kamrák. Amikor a vér áthalad a szíven, a jobb kamra a tüdőartérián keresztül pumpálja a vért a tüdőbe.
- A tüdőben a vér eltávolítja a szén-dioxidot, és az oxigén nyomás alatt marad, és ezt az oxigéndús vért az ereken keresztül a tüdőből a szívbe juttatja.
- Pulmonális hipertónia esetén a tüdőartériákat lefedő sejtek erőfeszítései megváltoznak, megerősítik a falakat vagy további szöveteket képeznek, amelyek blokkolhatják az infúziót. Ezek a változások blokkolhatják vagy csökkenthetik a speciális véráramlást, növelve a vérnyomást a tüdőartériákban.
A pulmonális hipertónia okai
A pulmonális hipertóniát az októl függően öt csoportra osztják:
1. csoport: Pulmonális artériás hipertónia (PAH)
- Ismeretlen ok, ideopátiás artériaként ismert
- Specifikus génmutáció, öröklött pulmonalis artériás analízis
- Kábítószerek, például a metamfetamin
- Veleszületett szívbetegség
- Kötőszöveti betegségek, HIV-fertőzés és krónikus májbetegség fájdalmai, cirrhosis.
2. csoport: szívbetegség által okozott pulmonális hipertónia a bal oldalon
- A bal billentyű szívbetegsége; mitrális vagy aortabillentyű
- A bal alsó szívkamra elégtelensége
3. csoport: Tüdőbetegség okozta magas vérnyomás
- Krónikus obstruktív tüdőbetegség, emphysema
- Tüdőbetegség, tüdőfibrózis
- Alvási apnoe
4. csoport: krónikus vérrögök által okozott pulmonális hipertónia
- Embólia
5. csoport: Magas vérnyomás egyéb vérbetegségekkel összefüggésben
- Szarkoidózis
- Anyagcserezavarok
A pulmonalis artériás hipertónia tünetei
A pulmonalis hypertonia tünetei sok esetben előrehaladott elváltozások esetén jelentkeznek, és a betegség jelei hónapokig, évekig nem is látszanak, ezért a betegség korai diagnosztizálásához elengedhetetlen az alapellátás szerepe.
A betegség előrehaladtával a tünetek rontják a kardiológiát, a pulmonális hipertónia fő tünetei a következők:
- Légszomj (dyspnoe) – légzési nehézség edzés és pihenés közben
- Fáradtság
- Mellkasi nyomás
- Mellkasi fájdalom
- Szédülés vagy ájulás (szinkópe)
- Duzzanat a bokában és a lábfejben, esetleg a hasban
- Kékes szín az ajkakon és a bőrön (cianózis)
- Gyors szívdobogás vagy pulzus
- Étvágytalanság
Néhány embernél a pulmonalis hipertónia lassan központilag súlyosbodik, és életveszélyes lehet. Bár a pulmonális hipertónia bizonyos típusaira nincs gyógymód, a kezelés segíthet csökkenteni a tüneteket és javítani az életminőséget.
Pulmonális hipertónia – diagnózis és kezelés
A pulmonalis hypertonia sokszor nehezen diagnosztizálható, mert rutinvizsgálattal általában nem mutatható ki, tünetei egybeeshetnek a tüdő- és szívbetegségek diagnózisával.
Számos vizsgálatot alkalmaznak azonban a tüdőartériák diagnosztizálására:
- Pulzoximetria: egy kis eszközt a tok ujjára helyezve jelzi az oxigéndús vér százalékos arányát.
- Mellkasröntgen: adott esetben a kamra megnagyobbodását mutatja a szív- vagy pulmonalis artériák kezeléseként, a pulmonalis lehetséges jeleit.
- Elektrokardiogram: A kóros szívritmus mérését és a megnagyobbodott jobb kamra omát észleli.
- Echokardiogram: a szív működését és a pulmonalis artériás nyomás közelítő értékét mutatja.
- Spirometria: jelzi a kifújt levegő mennyiségét és a klinikai kilégzés sebességét. Ez abból áll, hogy a mellkast a maximális kezelésig levegővel töltik fel, és egy egyenes csövön keresztül gyors kilökődést végeznek, amíg a tüdő a lehető legnagyobb mértékben ki nem ürül.
- 6 perces sétateszt: a terheléstűrést méri. A vérnyomást és a nitrogén-telítettséget edzés előtt és után mérik.
- Vénás artériás Doppler vagy Triplex: a kalcium erek ultrahangos vizsgálata.
- Vérvizsgálat: lehetővé teszi bizonyos magasabb rendű anyagok jelenlétének kimutatását, amelyek tüdőgyulladást okozhatnak.
Bár a tüdőgyulladás kezelésére még nem ismert, de vannak különböző kezelési lehetőségek, amelyek segítenek a betegség leküzdésében. Így a HATP romániában a kezelés célja lehet az ok kezelése (ha ismert), a bal oldali tünetek csökkentése és az infúzió életminőségének javítása, a vérrögképződés csökkentése és a specifikus koszorúér-aktivitás csökkentése a vér- és oxigénellátás növelésével. a szívhez.
Leave a Reply